Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Mécs László

126 boldogsággal s balzsam kellett, kegyszer; anyád csókját számoltam csak egyszer ? ? Megszámoltam álmaid vetését, gyermekek, fák, fecskék nevetését, holdas esték néma titkú báját, lepkék, rétek tarka karneválját ? Megszámoltam a sok szívet, ember, mely feléd nyílt mint tulipán-teng er ? Számoltam az égből rádszalasztott napsugarat, jóságot, malasztot ? Megszámoltam csöppenként a vérem, mely kifolyt, hogy élhess hófehéren, s boldogsággal szívedet megtöltse ! !« — Te meg számolsz mint garaskák bölcsei U ... E szavakra pillám fölnyitottam, de nem láttam csak a koldust ottan. Pénzt várt. Én meg zavaromban nyomban pénztárcámat a markába nyomtam. ö rámnézett félve, megindúltan s azt gondolva, hogy megbolondúltam : futni kezdett. Nagy jókedvem támadt, zöld kalászok csókolták ruhámat, tust vonózott a föld minden tücske s a szívemből önmagától kihullott egy régi rozsdás tüske.