Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és regényrészlet - Lányi Menyhért: Öten a különszobában
109 A többiek hálásan és felszabadultan emelték rá az arcukat és a zászlós kissé komikus zavarral beszélni kezdett. — f Valamit mondani szeretnék, de félek, hogy a kapitány úr kinevet. Én tudniillik... nem is tudom kifejezni magam ... de úgy érzem... tisztára képtelenség az, hogy most egyszerre meghalunk egymás számára. Mert úgyebár a leszerelés tisztára ezt jelentené. Hogy ez után mondjuk, ne tudjuk, mi lesz a kapitány úrral... Nem, ez elképzelhetetlen. Ne haragudjanak urak, hogy éppen én proponálom, de nekünk, ha nem is mindennap, de egy bizonyos idő multán okvetlenül találkoznunk kell. Izgalomban égve, felnézett az arcokba, azután komikus kapkodással keresgélni kezdett a zsebében, míg végűi apróra szabdalt papírokat halászott elő. — Én már a vonatban ki is gondoltam egy bizonyos formát — folytatta a kezdeményezés büszke lázában — már meg is szövegeztem öt példányban. Tessék, uraim ! És széjjel osztotta a társai között a meghívó nagyságú papírdarabokat, míg szemérmeskedő zavarral olvasni kezdte a saját példányát : — Természetesen pár szó mindössze .. «Alúlírott tiszti becsületszavamra fogadom, hogy tizenöt év multán, azaz 1933 szeptember 2-án este nyolc órakor megjelenek a IV. század tiszti találkozóján az Astoria különszobájában. Most felnézett az arcokba és fellelkesítette, hogy csupa hálás beleegyezést lát rajtuk. Már szinte gyerekes örömmel hadakozott elképzeléseinek titkos finomságai mellett : —- Én tudniillik úgy képzeltem, hogy az összejövetel nagyobb jelentőségű lesz, mint egy egyszerű dáridó. Olyasféle gyónás tizenötesztendő után, amire az együtt töltött esztendők köteleznek bennünket. Igen, úgy képzeltem, hogy ezen a találkozón mindent, de mindent őszintén megmondunk egymásnak, ami ez idő alatt történt velünk. Ha tudniillik az urak nem tartják különösnek ezt. Ez az ő bajtársiasságuk mellett valóban nem volt kirívó vagy különös kívánalom. Nem ismerték-e egymás titkait, vágyait, vagy küzdelmeit, amik felvetődtek az emlékek síkjaira és szavakba formálódtak a deszkafedezék csendjében ?
