Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Tanulmány - Szvatkó Pál: Mit adott Szlovenszkó az új magyar irodalomnak

. MIT ADOTT SZLOVENSZKÔ AZ ÚJ MAGYAR IRODALOMNAK ? Annyiszor kerestük a mínuszt a szlovenszkói magyar irodalomban, keressük egyszer a pluszt, hátha akad valami, ha nem is sok, nem is nagy, de mégis eredmény s tegyünk úgy, mint a Teremtő : bocsássunk meg száz bűnösnek egy igaz emberért. Logikailag arra a megállapításra jutunk, hogy feltétlenül keletkeztek új dolgok a más körülmények közé került szlovenszkói magyar néprészben, mert a papírforma szerint a más élet, a más szellem, a más magatartás idővel feltétlenül meghozza az új szellemi beállítottságot is és lecsapódik a művészetben. A rojtosnadrágú vidéki író irodalma más elvek szerint nő és fejlődik mint a hajdani budapesti nárciszszagú fiatalember irodalma, a művész közel került a néphez, osztja gondjait és vágyait, egyéni nehézségei azonosakká váltak a kollektív nehézségekkel, ami új a magyar irodalomban és sok mindent meghatároz. Az irodalmi élet és halál fölött nem a pesti kávéház tribunál j a ítél többé, ahol mord bírák idézték a feketekávé mellett az esztétika szabályait, mord bírák egyáltalán nincsenek s az irodalom szabadon nő, mint az elátkozott parkban a fű. Az elv tehát megköveteli, hogy újdonságokat fedezzünk fel a szlovenszkói magyar irodalomban, de mit szól a gyakorlat ? Félreértések elkerülése végett már itt megállapítjuk, hogy a megváltozott helyzet kiemelkedő alkotásokban egyelőre nem nyilvánult meg, legfeljebb a keletkező új irodalmi magatartásban, amely nagysokára esetleg tényleg gyümölcsöt terem, ha véletlenül valaki, egy irodalmi lángész, beleszületik a mi körülményeinkbe. Ez szerencse dolga, máig nem igen volt ilyen szerencsénk. Ami szavakkal megragadható és tudatosan kiemelkedhetik összekevert és újötvözetű életünkből, csupán a lángész, azaz az igazi író háttere lehet : az új lélek, az »új mentalitás«, mint tizenkét évvel ezelőtt neveztem, amikor a «magatartás» szót nem igen használtuk még a «mentalitás« helyett. Az új magatartás azt jelenti, hogy máskép nézzük és látjuk a dolgokat, mint régen, mert más körülményeink másfajta látási módra kényszerítettek s új meggyőződésünk tiltakozik a régi s a mi állapotainkban feltétlenül elavult világfelfogás ellen. Mint a fiatalember, aki kikerült a patriarkális otthon kényelmes és megszokott környezetéből és Wittenbergában tánult, látott, sőt érzett más nyomort, más tökéletesebb, vagy