Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Jégé: Egyszerű mese

165 szó, amikor tekintete végigsiklott e milói Vénusz termetén, —• aki Grimm Hermann szerint a világ legszebb nője. (Azt hiszem G. H. tévedett. Minden szerelmes szemében szerel­mének tárgya a legtökéletesebb szépség.) No, dehát szó, ami szó, Marinka tényleg nagyon, de na­gyon szép volt és Aurélünk képtelen volt levenni róla só­vár tekintetét. A leány megmondta, hogy kicsoda és hogy tulaj donképen apjának segít. Az ügyvéd úr szépen megköszönte készségét és kérte, hogy máskor is jöjjön el. A leány készséggel ígérte meg ezt és olyan olvadozó pillantást vetett rá, hogy Aurél szíve megrázkódott, mint a bárány farka. A pillanat hatása alatt pedig elhatározta, hogy a leány kedvéért kávéház helyett inkább az irodába fog járni. Ettől kezdve kora délután járt be az irodába, tudván, hogy Marinkát ott találja. A hó végével felmon­dott Ranosztajnak és Marinkát kérte meg, hogy végezze apja munkáját, amit a kedves kislány — apjával egyetért/e — szívesen elvállalt. Aurél fülig szerelmes lett Marinkába és már el sem tudta képzelni, hogy el legyen nélküle. Az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy Marinkának is nagyon tetszett az ügyvéd s cseppet sem esett nehezére olykor-olykor észre­vehető örömmel és nyájasan rámosolyogni. Az ügyvéd úr pedig, hogy minél több időt tölthessen társaságában, jelöl­tet alkalmazott, aki eljárt helyette a bíróságra, míg ő szor­galmasan intézte ügyeit az irodában. Életének ez a forduló­pontja azt eredményezte, hogy irodája rövidesen fellendült, jó híre széles körben futótűzként elterjedt, — mert hiszen volt annyi esze, hogy olyan segítőtársat vegyen maga mellé, aki nagyobb jogász volt, mint ő maga. Valami azonban nem volt ínyére. Ö, mint jóvágású le­gény régen hozzászokott ahhoz, hogy a leányokra, mint könnyen elérhető zsákmányra tekintsen. Eleinte szentül ab­ban a meggyőződésben élt, hogy csak ki kell nyújtania kezét Marinka után és az karjaiba omlik. Ebben azonban keser­vesen csalódott. Marinka tényleg mesebeli leány volt, azon­ban hallani sem akart olyasmiről, ami ellentétben áll a tíz­parancsolattal. Kedves és szolgálatkész volt, mindenben

Next

/
Thumbnails
Contents