Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Vladislav Vančura: A szent pék elindul

8? «Micsoda», pattant fel a díszes cipő tulajdonosa, »én városi tanácsos vagyok». »Ha ő itt volna, megadná a feleletet maguknak«, mondá János, «én csak azt tudom, hogy az urak most tévedtek«. Mialatt így szólt, könnyű kordé döcögött a kocsma bejárata elé. «No itt is van», szólt a pék. Csakugyan Csízsek lépett a söntésbe. Csönd lett s a városi gazda köszöntése a csöndben úgy állott, mint a karó a sík határban. A pék megijedt, de a zűrzavar, mely úrrá lett felette, megnyitotta ajkát. Odafordult a belépőhöz : «A tanácsos meg az öreg Mahácsek szidják magát, mint a bokrot, igaz az, hogy maga lop ?» A gazda arca kivörösödött a méregtől, ránézett Jánosra, az együgyűre, mint a dühös bika. Aztán hozzá lépett. A két férfi arca majdnem összeért, csak a csönd feküdt közéjük, mint egy sorompó. De ez is megtört. «Nézzétek őt«, hangzott fel Csízsek szava, mintha eleget akarna tenni valami udvariasságnak maga iránt s a többiek iránt is, »nézzétek őt, a szétkürtölt futóbolondot, a butát, aki napestig korhelykedik s aztán rágalmazza a távollévőket. Te bolond, te őrjöngő bolond, vigyázz magadra ! A teknőd lyukas és a bolt hamarabb esik le a fejedre, mintsem gondolnád. Nem fogsz te már soká fészkelődni a házban, mely nem a tied és nem fogod szórni a pénzt, melyet egy nappal előbb hajtottál föl magas kamatra». Marhoul csak hallgatta ezeket a szavakat és úgy érezte, hogy a haragvó férfi szava felelet az ő kétkedő bensejére. Valahol a mélyből felmorajlott az érthetetlen szám, a pénzösszeg és Marhoul nagyon alacsonyan állott. Ha a városi gazda igazában meglátta volna ezt a huszonkilencéves fiút, aki most borzongott a félelemtől és remegett, bizonyára abbahagyta volna haragjának kitörését és egy szót se szólt volna többé. Azonban a harag hullámot vert benne és a feldühödött ember szemére vetette Marhoulnak azt a csekélyke összeget, amelyet valamikor kölcsön adott néki.