Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Alois Jirásek: Huszárok

53 — Jöjjön velem, — hívta a hadnagyot röviden, szokása szerint, intett a huszároknak is és csehül odakiáltott nekik : — Katonák utánam ! Mindnyájan, gyertek ! Mentek is utána, a tiszt, a katonák, de nem mindnyájan. Néhányan ott maradtak a lovaknál, egyikük, ezt a bérlő jól megfigyelte, a kertecske mellé, az átjáró elé állott őrnek. A legénység a cselédszobában maradt, a tiszt a házigazda után ment a szomszéd szobába. És itt magára maradt. Az agancsos fogason három kétcsövű, csepűtöltésű puska lógott. Csövük bágyadtan ragyogott a zivataros szürkületben, amelytől élesen elütött egy szürke köpeny vörös bélése. A termetes tiszt a fegyverre tekintett, azután nyugtalanul, félénken az ablakhoz lépett és kinézett. A szomszédos cselédszobában meg-megzörrentek a kardok, pengtek a sarkantyúk. Különben csend volt, amíg étel és ital mindnyájukat izgalomba nem ejtette. Két leány kenyeret, sajtot és söröskancsókat hozott. A hadnagy számára maga a bérlő nővére hozta be az ennivalót. Ennyi katona egyszerre és még hozzá csupa huszár, csupa fülelő magyar. Amikor visszatért a konyhába, oda lett az izgalomtól. Egy pillanatig úgy állt az asztalnál, mintha mindenről megfeledkezett volna. Milyen fiatal, milyen fiatalocska ez a tiszt ! Jaj, csak balsors ne érje Istenem, vájjon hazajut-e huszárjaival Magyarországba, a lázadásba? Hisz ha elfogják őket... A kapitány agyonlőtte magát. És mi lenne ezzel a fiatal csinos legénnyel ? Talán csak nem mennek el innen. Nagyon szeretett volna bátyjával beszélni. De már megint beszaladtak a lányok, kenyérért, sajtért és sörért. A katonák, szegénykék, szörnyen éhesek, csacsogták és csak éhesek meg szomjasak ! Egyikük a fáradságtól lerogyott a padra és menten elaludt, úgy alszik, mintha megölték volna. A bérlő künn állott az udvaron a lovaknál és a napbarnított tizedessel beszélgetett. — Itt maradtok éjszakára ? — Itt maradunk. —- Akkor hát le a lovakról a szerszámokat ! — Ezt nem szabad ... — Dehát legalább vezessétek be őket az istállóba. —• Majd ha a hadnagy úr kiadja a parancsot. — Ügy !