Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Cseh műfordítások - Otokar Březina: Négy verse

i o k a r Březina Ok, átmoh é* entáfUoJ^ ö, álmok és extázisok heves varázsa, melyből a művészet dallama dübörög l Belőled kél a gondolat hév ragyogása, miként az éterből a rezgő fénykörök. Hintsd tüzes záporod lelkem áldozatára te inspiráló láng, ó győztes hatalom, mint hajdan zúdult le égi tüzed lángja midőn Illés hódolt a kőoltárokon. Lelkemben bú honol és fanyar illat kábít, gondolatom halovány fényű gyertyaszál, mely testem tartójában reszketőn világít a az Ismeretlen halk oltárán sírdogál A női ajkak lángja nem gyújtá föl vérem, szemem nem tükrözé szerelmük tébolyát ; a kéj idegeimben nem lángolt fehéren s csak gyéren szívtam a barátság illatát. Magános zárkámban kutattam én a létet s virágként ápoltam álmaim seregét, életemnél többet csak gondolatom vétett és csókkal illettem ábrándjaim ködét Tavaszom elégikus dalként szállt felettem, mit éltem tremolóban fuvolázgatott s bús napjaim, mint fal mellett a kövezetben szorongó fűcsomók, úgy szomjazták a harmatot. Gyér emlékem is mint gyopár a gyűjteményben szín s nedv nélkül való : nem lehel csak penészt ; aa alázottak aratása volt a részem • korán szívtam a rossz szagot, mit a nyomor tenyészt