Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Zuzka Zguriška: Kártyaparti a vonatban

222 netel, a torony mindig ott volt az orrom előtt, de nem, hogy közeledtem volna feléje, hanem inkább úgy látszott, hogy egyre távolodik. —• Közben az öreg, mintha csak valami egész jelentéktelen esetről beszélgetett volna, áttért a termésre, egyáltalában nem tette azt a benyomást, hogy a délutáni kaland valamennyire is izgatná. Majd úgy látszott, hogy az egész históriát csak kifundálta, talán azért, hogy valami témája legyen, ha kifogy a szóból. Csak amikor búcsúzott, jegyezte meg : — De az asszonyomnak egy szót sem említek, mert az többé bizony el sem engedne hazulról, no és mi a csodát tudnék csinálni otthon a kemence mögött, kseft nélkül ? Ha már az embernek ennyit kell pihennie, hát jobb a koporsóban, ott kinn a temetőben : egyszer úgyis mindnyájan ott fogunk megpihenni. Volt az öregnek egy passziója, amelyre nagy súlyt helyezett s ez a kártya volt. Kopott és tisztának egyáltalában nem mondható paklit hordott magával, de azt csak olyankor húzta elő, amikor senkinél nem volt, nehogy azt higyjék, hogy saját kártyáit megjelölte s azért akar velük játszani. Vasúton, váróteremben, mindenütt, ahol csak egy kis alkalma nyílott : azonnal kártyát vetett. Otthon volt mindenféle játszmában, de a szenvedélye a huszoneggyes volt. Olyan játék ez, amit bármikor abba lehetett hagyni, ha a vonat fütyült, nem kellett mellette sokat gondolkodni s ami a legfontosabb, ezt a játékot majd minden ember ismerte. Otthon volt a játékban, azonnal megállapította, mennyit ért partnere a játékhoz s mindig a partner tudási fokához igazodott. Majdnem mindig nyert s Juda nénének nem volt otthon oka aggódnia, hogy az öreg otthagyja az ördög bibliáján egész vagyonát. Nagyon jól tudta az öreg, mikor kell abbahagynia a játszmát s mindig jókor hagyta abba. Egyszer valahonnan Tirolból tartott hazafelé s az eladott bőrökért szép garmada pénzt kapott. Ott számlálta át pénzét a vasúton, átlapozta a bankókat s tárcáját, hol kinyitotta, hol összecsukta. Vele szemben két nemzetközi hamiskártyás ült, akik, mikor az öreg tömött pénztárcáját meglátták, szinte extá-