Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Ján Smrek: Tahiti, Cseresznyevirágok balládája

SOI ÊaÉiadâfa~ Susog a kert, a vér dalol. És perzsel szó és száj, a drága. A forró arcot meglegyinti cseresznyefák virágos ága. A cseresznyevirághoz jöttek, a lány-kebel ring, mint a búza. Nem fáj, nem fáj az ölelés sem, erősen mely magához húzza. Vesszőként hajlik gyenge törzse, nyakára férficsók húll, így jó és mindent tűr két finom karja, két gömbölyű és lomha kígyó. Néha úgy van, hogy éppen kezdik, de olykor így megy örökóta. Faun sípja szól cseresznyeágon, szíveket kárhoz el a nóta. Hogyha virágzik a cseresznye, a sors ellen mit volna tenni. Vakít egy fáklya ifjú fénye és nem lehet most bölcsnek lenni. Egy hónap még s szirmok helyében cseresznye-vér húll, vér, meleg. Én kedvesem, ne sírj miatta, mert le kellett, hogy tépjelek. FORDÍTOTTA : VOZÁRI DEZSŐ.