Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Előszó - Szalatnai Rezső: A cseh és szlovák irodalom

16 s a nemzetőr-író szabadságot kap, mint máskor, azaz, hogy most ismét mohón és mértéktelenül befogadhatja, mindazt, amit a nyugat próbál és amivel a francia vagy angolszász literátor i szellem a jólét új derűjében játszik. Jirásek történelmi regényeinek fordulatelőtti nagy népszerűsége most csakhamar megszűnik (csupán Szlovenszkón lendül fel egy időre, ahol az író ismeretlen volt) s a legolvasottabb író a szokatlanul nyugati gyakorlatú Karel Čapek lesz. Az irodalomszemléletet, szellemi vezetést és ízlésalakítást pedig a nagyszerű összetételű, sokoldalú intellektus, František Xaver Salda, munkássága mutatja; míg az egész nemzet élete felett az országépítő humanista Masaryk áll, akiben sajátosan keveredik a nemzeti és európai elem korszerű cseh eszmévé. Ez a válogató szerep, a kifejlett s a maga útján járó anyagi életnek literáris szolgálata, magával hozza, hogy egyre csak másodrangú írók tűnnek fel, az önállító, nagy személyiség, aki maga teremt magának világot s az irodalmat előtérbe helyezi, hiányzik. Březina, akinek nagyságát mindenki elismeri, nem volt olyan hatással a csehekre, mint példáúl magyar viszonylatban kortársa : Ady. De ez megint összefügg a magyar fejlődés más előzményeivel ; nálunk félezred év óta az irodalom áll a hatás és szereplés előterében, a politika másodrangú, sőt alsóbb is. A cseheknél fordítva van. A hűbériség német köntösben lépte át egykor Csehország határát, német műveltséget hozott magával, német témákat és formákat árasztott az irodalom számára. Aztán jön a barokk és a rokokó kora, a 16., 17. és 18.-ik század, olasz operákat harsognak az ódon Prága tornyai között. Majd megint a németek kerekednek felül ; az osztrák udvar gondoskodik róla, hogy egyre szaporodjanak s a külső műveltségi hatás díszítő cirádáiból őrködjenek a csehekre. Prága Mozart városa lesz és a német tanárok otthona, ahol a legszebben ejtik ki Goethe igéit. Érthető tehát, amikor Palacký nemzedéke a nép élére áll, első dolguk, hogy a német szellemi fölénytől tehermentesítsék az országot. Kitűnően látnak hozzá, németül. Ezen a nyelven egyengetik az útat a franciák és angolok felé S a kapcsolatokat máig tartják és mélyítik. A cseh irodalom pontosan egy húron pendül a nyugatival, nevezetesen a franciával. S mégsem egyoldalú, igyekszik magábaolvasztani mindent a hazai kútforrásokból is, tájékozódik minden irányban. Irodalmi tudata ide-oda csapong, nyugtalan és kereső, idegesen korszerű, olykor elfárad az átömlesztésben s csak a nyelv folytonosságát hallani, mint egy hosszú monoton orgonavariánst ; példáúl Nezval pazar verseiben. A cseh létformának meghatározó vonása, hogy társadalmi összetételéből hiányzott a nemesség. Úgyhogy polgár-