Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Szlovák műfordítások - Janko Alexy: Édesanyánk

115 szen nem volt más, aki előtt kesereghetett volna. Mi gyerekek oda se hederítettünk. Ki is hallgathatná folyton a fájdalmas sirámokat. Nem volt egy cseppnyi türelmünk sem a siralmas mondókák számára. Szikrányi megértéssel sem viseltettünk iránta. Csak akkor tudtuk felfogni végtelen szenvedésének súlyát, amikor rádöbbentünk arra, hogy — egyedül vagyunk, amikor elvesztettük őt, amikor már nem volt kinek gondoskodni rólunk, amikor már nem volt védelmezőnk, amikor az élet — mint éhes sas — beleszántotta hegyes karmait a testünkbe, amikor az első kísérletet tettük a falat kenyér megszerzésére, amikor a létért való küzdelem tudatára ébredtünk. Nagy áldozatosságát és örök fájdalmát csak akkor értettük meg, amikor már késő volt, amikor már nem viszonozhattuk jóságát... Vége szakadt már az ő szenvedésének... Kinek is jut eszébe édesanyánk ? Ki megy el vájjon a sírja mellett, hogy belevillanjon a gondolat : itt egy anya alussza örök álmát, egy a legjobbak közül ? Senki ! Hiszen a temetőben minden sír egyforma, éppúgy mint az édesanyák is egyformán nagy hősök. .. De amíg élt szenvedőn, nem tudtam ezt sem én, sem a testvéreim. Isten bocsássa meg vétkünket, nem tudtuk mit cselekszünk. Nem tudtuk... Az élet kemény harcában az idő gyógyítja a sebet. Az idők múlásával tünedezik halványodó emléke. Még csak arckép sem maradt utána ... És mégis, ha az élet harcaiban akadályok gördülnek utamba, ha lépteim ólomsúlyúvá nehezülnek, ha a gyötrelem sötét útvesztőiben elakad a lélekzetem, ha érzem, hogy a talajt vesztem lábam alól és a tévedések mocsarainak lápvirágjai között tévelygek, ha megingok a bizonytalanságban, akaratlanul is felszakadnak lelkemből a szavak és az ajkamra tolulnak : — Édesanyám ... Édesanyám... ! FORDÍTOTTA : DALLOS ISTVÁN.