Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Simándy Pál: Apám

96 ra, megemésztette őket a téli tüzelés. A szalmakazal: apró, kis boglya csak, néhány kemencére való fűtelék... Most minden öröme a szőlőtőkéiben van apámnak. Néhány évvel ezelőtt szőlővesszőkkel dugatta meg a homokföld egy darabját, s az idén már a tőkék jó része dús terméssel kedveskedik az öreg gazdának. —Ha a jó Isten három vagy négy évig éltetne még — mondja sóvár lélekkel, — beültetgetném még a főd félódaIát vígig... A szívemet szorítja a fájdalom, ahogy látom megtört, öreg apámat alkuban a jó Istennel. Az évekért, a még hátralékos néhány esztedőért. Életének műve a gonosz idők miatt, amelyekben ember és természet egyaránt elhagyták a régi jó erkölcsöket, szinte teljesen összeomlott, ereje megtört, híres, jó tréfás kedve elinalt s amiben gyermekként a régi disznótoros estéken annyit gyönyörködtem, elnémult már a nótája is: mégis kapaszkodik az élethez. „Beültetném a féloldalt" teszi meg az ajánlatot élete urának; aggodalmasan mert vájjon elfogadja-e és kegyes lesze hát az ajánlat ellenében utalványozni azt a néhány nyomorult esztendőt ? Most külön bánata, hogy nem járhat ki a „tag"-ba, mert megdagadt a lába. Olyan nyugtalan miatta, mint a szerelmes ember, aki el van zárva kedvesétől. — Egy hete lesz már hónap, hogy nem láttam, — mondja bánattal és félszemmel az arcomba sandít, vájjon felfogom-e ennek a jelentőségét. Majd megered a szava, nem győz eleget beszélni a szerelmes földről. ó, nem is mérhető össze a föld semmiféle más termelőeszközzel. A gép? Lélek és élet nélkül való anyag. A föld: maga az élet. Lelke és jelleme van. Szeszélyekkel és szenvedélyekkel. Kegyét csak dédelgetéssel, hűségét csak hűséggel lehet megtartani, aki még így is megcsalja a benne bízót, mint, lám az idén is. — De nem is a főd a hibás, fiam, — mondja mintegy mentegetve a haszontalan kedvest, — hanem az idő. Bezzeg, ahogy egy kis esőt kapott, úgy felvidult azon minden. Ha látnád, milyen csöveket vetett a kukorica az eső után... Vagy a káposztalapu. Olyan annak a szine, hogy szinte