Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Reményi József: Mult és jelen

69 kintettem, amelyen az európai mult és jelen értékes művészének alkotásait mutatták be, megfigyeltem amerikai barátaimat, akik közül egyik-másik képzőművészeti szakértő. Mint „outsider-"ek nézték a képeket, ha hozzáértéssel is ; mintha embereknek látszó homunculusokat szemléltek volna, csodálkozva, igaz elismeréssel, sőt elragadtatással, de azonosítás nélkül. Én pedig úgy voltam ezekkel a festményekkel, mintha „hazaérkeztem" volna. A mult nélkül a jelen idegenebb volna azoknál az embereknél, akikkel semmiféle közösséget nem vállalok. Tudom, hogy odahaza sokan irigylik azokat, akik Amerikában élnek. Jóllehet az amerikai gazdasági válság híre eljutott Európába is, (az európaiak ezt a hírt kételkedve fogadták, mint ahogy a gazdag rokon elnincsteleneclését nehéz elhinni), még ma is temérdek az olyan európai, aki a „nyomor-Amerikát" felcserélné megszokott európai légkörével. Ahhoz kétség nem férhet, hogy összeomlott gazdasági élete ellenére, a kenyérleheiőség szempontjából Amerika még mindig többet nyújt Európánál. Amire azonban Európában számosan nem gondolnak, az a rettentő lelki megpróbáltatás, eltekintve az ehagadhatatlan gyakorlati küzdelemtől, amely kísérője az Európából kivándorolt sorsának S ha művész, ha író, akkor annál inkább tudatában van ennek a lelki harcnak. Nemrégiben egy ismert magyar zenész társaságában voltam, aki kijelentette, hogy sikerének csak azért tud örülni, mert már nem szégyenli magát. Az itteni élet lüktetése neuraszténiás, s a sikernek is rendesen ilyen a természete. Ebből ne vonjuk le azt az általánosító következtetést, hogy minden amerikai eredmény „bluff". Dehogy is ! Nagyjában azonban mégis az a helyzet, hogy a dollártól fűtött siker az értékmeghatározó s az aranyszájú hazugságok hollywoodi ostoba képmutatásainak hajlandó a közönség tapsolni. A prometheusi lázadás tiltakozó hangja alig használ. Míg Európában a szellem éjszakája fáj azoknak is, akik nem alkotók a szó művészi értelmében, addig Amerikában — függetlenül a pragmatikus filozófia öklétől összemorzsolt áldozatoktól — bizony kevesen vannak, akik ezt a kérdést egyáltalában szóvá teszik. Sajnos a bevándorlók többsége épp úgy beleilleszkedik a mindennapi élet őrlőmalmába, mint a született