Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kassák Lajos: Menekülők

64 — Fáradtak vagyunk, bátyám — mondta a paraszt. — Hetek óta bolygunk már, a határt keresnénk és fáradtak vagyunk, mint a dögAz őr nem rohant rájuk, csak állt mozdulatlanul, nézte őket s aztán azt mondta : A napokban jártak erre a járgányon, a városból jöttek és azt mondták, arrafelé beljebb már akasztanak. A paraszt dünnyögte : — Talán jobb is annak, akit felkömek. — Át szeretnénk jutni a határon — szólalt meg a gépkezelő. — Két órányira van ide, de már hajnalodik, hát nem tudtok átjutni. A paraszt könyörgött : — Adjon valami zugot, ahol meghúzhassuk magunk. Az őr gondolkodott. Ügy érezte, nem kergetheti el ezeket az ágrólszakadt lelkeket, de nem tudta, mit kezdjen velük. Nem olyan világot élünk ma, hogy akár így csinálhat az ember, akár úgy. Talán akasztófára keresik őket s ha valaki megtudja, hogy itt bujkáltak nála, könnyen ő is az akasztófára kerülhet. — Estére jön erre egy tehervonat, ugorjatok föl rá, aztán átvisz benneteket. — Hát estig. Mi lesz velünk addig ? Az őr még tépelődött kicsit, nekidült az ajtófának, szörcsögtette a pipáját. Mit tegyen hát, mit mondjon nekik? Aztán, mint aki halálos ugrásra készül, elszánta magát : — Eriiggyetek hát a padlásra, ahun a létra. De vigyázzatok, hogy a gyerekek észre ne vegyenek benneteket. Most még alszanak s csak akkor megyek értetek, ha már újból lefeküdtek. — Befordult a szobába, egy darab kenyeret s egy karéj juhsajtot nyújtott oda az embereknek. —• Vigyázzatok hát magatokra, nehogy engem is bajba keverjetek. A két ember már alig értette, hogy a harmadik mit beszél. Alig álltak a lábukon s az a jó hír, az is sok volt már nekik, hogy estére át lehetnek a határon. Aludni kéne, aludni volna jó egy egész életen át. Megindultak abba az irányba, amit az őr mutatott nekik. Fölkapaszkodtak a létrán és bebújtak a lyukon a