Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kassák Lajos: Menekülők

61 Órákon át botlognak egymásmelleit hallgatagon egy-egy kérdés után, anélkül, hogy eszükbe jutna rá a felelet. Vagy mintha bizonyos szavak csak órák multán érnének el a fülükhöz. Lehet, a szavaknak is van valamiféle önálló életakarásuk. Az ember kimondja őket s ők felrepülnek a levegőbe s mint a szálló madarak keringenek a magasban anélkül, hogy elfelejtenék küldetésüket. Ki tudja, milyen tereket utaznak be, ragyognak a fényben és játszanak a szelekkel s aztán egyszer csak egyenesbe jutnak, beszállnak az ember fejébe az alvó, csöndes gondolatok közé. S az ember ilyenkor, aki némán ballagott a társa mellett, mintha álomból riadna, megszólal. — így történt a gépkezelővel is. A másik talán már el is felejtette, hogy mondott valamit s ő most átmenet nélkül, egyenesen válaszol rá. — Nincs igazad, — mondja. — Az ember ne csak mindig önmagát lássa, másnak is, mindnyájunknak megvan a saját életköre s ez bizony mindnyájunknál tele van jóval is, meg rosszal is. — Hm, — szólalt meg a másik is. — Ezt elhiszem. — Azt mondtad, mi városiak mások vagyunk, mint ti parasztok. Ez így látszik. Azt mondtad, hogyan örültél a csikónak s hogy ti parasztok mennyire szeretitek az állatokat. Azt gondolod, a magunkfajta embernek semmije sincs a világon, amit szerethetne. Ahogy vesszük. Én gépkezelő voltam és azt mondom, nincs olyan paraszt, aki jobban szeretné a lovát vagy a tehenét, ahogyan én szerettem a gépemet. — Holt dolog az, testvér. Nincs abban se lélek, se páraDe a másik megvetette a lábát, megálltak. Hogyan beszélje ki magát ez előtt a messziről jött, értelmetlen ember előtt? Szemben, álltak egymással, néztek egymásra és mind a ketten úgy látták, roppant távolságok feküsznek közöttük, akkora ür, amit aligha lehet egy ijedelmekkel, éhséggel és fáradtsággal gyötört ember hangjával átrepülni. Az egyik kíváncsian várta a szavakat, a másik magába fordult és úgy keresett utánuk, mint a bányász a csillogó ércerecske után. És egyszerre felszakadt a lustálkodó nyelve.