Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schöpflin Aladár: Cimbora

52 •olt ott, rongylabdával valami játékot játszottak, amelynek szabályaira már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy körbeálltak, egy gyerek a kör közepén állt s a többiek azt dobálták a labdával. Ez volt az a játék, amit legjobban szerettem játszani. A gyerekek nem a majorból valók voltak, gazdaemberek fiai akik nem igen álltak szóba béresgyerekekkel. Én jóbarátságban éltem velük, elfogadtak maguk közé valónak s résztvehettem játékaikban. Most is egyenesen oda akartam szaladni közéjük, de Cimbora visszatartott. — Gyere te is, — mondtam neki. — Azok közé? Nem megyek, — mondta komoran. Némi távolságból néztük a játékot. Cimbora sötét arccal, én sóvárogva. Nagyon jól ment a játék, puffogott a labda a körbenálló fiúk hátán, nagyokat kacagtak a gyerekek. Rettenetes vágy fogott el, nem bírtam magammal, egyszer csak elfutottam Cimbora mellől, egyenest a gyerekek közé. Be akartam állni a sorba, de amint megláttak abbahagyták a játékot. — Nem játszunk veled. Eriggy a koldusoddal. Az a barátod, — kiabáltak. — Nem is igaz. Nem a barátom, — feleltem én. Sok kérlelésre mégis bevettek a játékba. Mindenről megfeledkezve labdáztam, éppen olyan jókedvű voltam, mint a többiek. Mikor vége volt a játéknak, körülnéztem Cimbora után, s csak akkor kezdtem elszontyolodni. Cimbora ott ült a fűben, azon a helyen, ahol elhagytam és olyan arccal nézett rám, hogy félni kezdtem tőle. Mégis közeledtem hozzá, egyre rosszabb lelkiismerettel. Mikor hozzáértem, azt mondtam neki: — Gyere velem. Cimbora felállt, vad dühhel nézett rám, az arca ijesztő volt. Fölemelte a kezét és úgy nyakonütött, hogy elszédültem. A kutyája veszettül ugatott rám. Aztán szó nélkül útnak eredtek mind a ketten, a kutya néha visszanézett és kaffantott felém egyet. Én meg álltam és bámultam, nem tudtam, mi történt. Néztem Cimbora után, aki csakhamar eltűnt az út hajlatánál a manigai domb mögött. Sokkal később, már nagyfiú koromban, mindig szégyeltem magam, ha Cimbora az eszembe jutott