Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Schöpflin Aladár: Cimbora

51 fadarabbal. Cimbora példáját követve én is, nekivetettük a hátunkat a kerítésnek. A kutya a gazdája hátamögé bújt. A gyerekek pár lépésre tőlünk megálltak, kiabálva, csúfolódva, — most már engem is csúfoltak. — Ürficska, úrficska koldus a barátja! Ilyesformákat kiáltottak rám. Most kezdem érteni, hogy Cimbora miatt van a haragjuk. Egy darabig farkasszemet néztünk egymással, aztán Cimbora káromkodott egyet, csúnyát, aztán füttyentett a kutyájának és ketten nekimentek a sok gyereknek. Csapkodott a botjával jobbrabalra, a kutyája vadul ugatott, a gyerekek visítva szétszaladtak. A majorkapuig kergette őket, aztán visszajött hozzám. Én csak néztem a dolgot a kerítés mellől és azt éreztem, hogy a Cimbora hős. Egyszer valaki, talán az apám mesélt a kenyérmezei ütközetről és Kinizsi Pálról. Ez a Kinizsi Pál jutott az eszembe, mikor Cimbora mellett hazabandukoltam. Otthon már kerestek, ebédidő volt. Itt aztán hézag van. Ami ebéd és uzsonna között történt, arra sehogyse tudok visszaemlékezni. Lehet, hogy nem történt semmi, vagy ami történt, nem volt kapcsolatban Cimborával, mert mondom, ebből a napból csak azokra emlékszem, amelyek az ő személyéhez kapcsolódnak. Látom magamat, amint kihozom a konyhából a uzsonnakávémat s viszem a tornác alatt üldögélő pajtásnak, aki örvendező arccal veszi át tőlem, nem fog bele azonnal, előbb nézegeti, szagolgatja s csak aztán emeli a csészét a szájához. Én meg feszült várakozással néztem, hogy Cimbora kávét iszik. Csak a felit itta meg. Csalódott arccal nézett rám. — Nem jó? — kérdeztem kicsit ijedten. — Jó. De nem nagyon jó. Azt hittem, sokkal jobb — mondta és a csészét letette a földre a kutyája elé. — Nesze kutyám, igyál te is. Üri kutya leszel, kávét iszol — így biztatta kutyáját s ez beledugta az orrát a csészébe, egyet-kettőt lefetyelt és kész volt a kávéval. Én kissé sértve éreztem magam, de Cimbora megvigasztalt: — Mindenből kap, amit én eszem. Aztán elmentünk játszani. Nem messze tőlünk a falu szélén volt egy füvesdomb, azon szokták a gyerekek játékaikat űzni. Ide vezettem Cimborát. Nagy csapat gyerek