Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Lesznai Anna

Nem ma, nem holnap — tán holnapután suta napokat számolok bután. Hogy rám derültek a régi napok, ágam közt dal és kék mennybolt lakott. De bíbor nyárnak bús szüretje van! Búcsúzón szállsz rám, kedves madaram, száradó ágon szárnyad élni fél — bolond nyarakon rideg tél itél. Erős az évad rendje: menni kell. Gólya meg fecske tegnap mentek el, lám a vadkácsa holnap száll tova... Fázós szívemen szíved tétova. Mivel tartsalak? hisz öreg vagyok. Esik az eső, jönnek a fagyok, ha itt maradnál: hiába maradnál, megtévedt madár, elhervadt nyaradnál. Az évad rendje rendre menetel. Ha te megmaradsz, úgy én megyek el. Eljönnek értem, hűs földre tapodnak, hullott árnyékát fenn égő napodnak! Dérrel fedeznek, szórnak zúzmarával, temetnek önnön díszem avarával, rejtenek saját lombom aranyával, elcsattant csókok piros zavarával.. »