Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Lesznai Anna

Láthatáron kék hegyek : be jó, hogy hazamegyek I fáradt vagyok, alhatnék. Mennyire van Leszna még ? Árnyas ucca, barna sár, fehér kapupillér vár... pilléren túl más világ, piros zsálya, mákvirág. Tornác kövén hűvös csend, benn még apám hangja cseng : búgó szava hívó kürt, kacagása szőllőfürt. Kip-kop a lépcső fokán hogy siet szegény anyám ! Bok a vendég, nagy a ház, Marcsa mindent elhibáz. Hársfasorban hirtelen zúgás pergő levelen s ki kedvesnél melegebb tenyerével illetett, felőbbvolt, ős szerelem : testvérbátyám jár velem. Kedves kerek udvarunk gyöpén ketten ballagunk együtt — s már nem egyedül, hozzánk új pajtás kerül. Vágyott, hitt, ölelt alak : pitymallattól vártalak ! Mint pagonyt vendég vadász, verte fel sorsom a nász :