Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Lesznai Anna

A vándor üveges, portékája hátán, nekidől a hídnak. Még vevőre vár tán ? Éhes esti óra — nem les vásárlóra : tál ennivalóra. Zsidóné gyertyája a szombatot várja. Siralmas rekrutát búcsúztat a párja. Hull az ökrök járma, nincsen munka már ma, dagadoz a párna. Felvakkant a puli, késett dongót kerget. Hét szilvafa alatt kis csikó legelget. Szegen lóg a ködmön. Pillegető ködben te se maradj ébren. Fehér nagy udvaron setét sürgés járja, három szüle hajlik fortyogó lekvárra, kever-kavar bele, fői a szilvák bele. üst párával tele. „Ha nem nagyanyónak szólítottál volna, varangyos békává váltottalak volna." Mese mese mesd el... rettegni ne restelj, végit ne nevesd el. Ott hol bölcsőd ringott olajmécs világán, akaszd föl a gondod, száradjon a kályhán. Vesd le a topánod, szíved is, ha fáradt... Jó melegség árad. Ablakod verdesi tar juharfa gallya, babonával tömött ágyad derékalja. Mese mese mesd el... Falu békéjébe magadat temesd el.