Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Havas István

229 Af iffááág. • • • Az ifjúság luxusvonatja hajrá, fék nélkül hajt, robog ! A becsvágy a gépész, ragadja s a táj körképe fut, forog. A szív, a szív szomjas borissza, a gyönyörökben szint' elég ; s ha a bölcs szem nem nézne vissza, esnék itt sok könnyelműség. De lassankint csökken az inger, az útvonal ismételi képét. A szédületes ívben gyérül, fogy az eredeti. A gépész is lankad. Elernyed. Fakulni kezd a láthatár ; fel tűn egy állomás a szemnek, s egyszerre a vonat megáll — és az utas leszáll.