Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Sajó Sándor

S a f ó Sándor A századelő lírájában Sajó Sándor költészete zengte tovább a XIX. század gazdag poezisét. Nyugat felől már átsuhantak a „magyar ugar

4' felett az új szellem áramlatai, s pompás akkordokban zúgtak fel az új idők új dalai. A forrongásban Sajó Sándor lírája azonban változatlanul állta a régi irányt, a régi mesgyét- Formában és tárgyban egyaránt megmaradt a hagyományok bű követőjének, míg a halál ki nem ragadta a magyar poéták sorából+SAJÓ SÁNDOR KÖLTŐ, SZÜL. 1868-BAN IPOLYSÁGON TAGJA YOLT A KISFALUDY TÁRSASÁGNAK. MEGHALT 1933-BAN. A M~ A nap, a földnek édesanyja öröktől fogva ég, lobog, A föld, a nap körül rohanva, Szünetlen táncban leng, forog, Csillag világok végtelenje így muzsikálja, nem pihenve, A nagy mindenség titkait, — E csodás, titkos, halk zenére Visszhangként száll szivünkből égre Egy örök nagy érzés: a hit.