Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Féja Géza: Az új népiség

204 radni, azért ér egyre tovább, mert a „Szűzmárjás királyfi" rokona, mert a belső győzelem öröme és tudata táplálja. Világbíró hős lesz, holott egyszerű és kopott legényke. Emberek, osztályok és népek fölé emelkedik, mert a világ értelmét ő oldja meg, nem utolsó sorban humorával. Igazi népi humor ez, mert a nép humorában van mindig valami mérhetetlen komolyság : a belső ember könnyed szökellésekkel oldja meg benne az élet kötöttségeit, irgalmatlanságait s rontó igazságtalanságait. E mű egyúttal Tamási Áron mesehajlamának kivirágzásáról tudósít. A „Szűzmárjás királyfi"-ban még küzd a ballada a mesével. De „Ábel" bebizonyította, hogy reá szállott a népmese öröksége, ő a népmese édesfia s hogy már megtalálta a szélesfolyású, nyugodt epikai hangot. S mesehajlamának győzelméről, sőt fejlődéséről, egy másik műve is tudósít : az „Énekes madár". Talán összes eddigi művei közül ez a háromfelvonásos népi játék mutatja legtisztábban a „mesélő" Tamási megérkezését. Annál is inkább, mert a meseizgalmat itten drámai izgalommá fejlesztette. Aki a népmese világát ismeri, tudja, hogy naiv elevenséggel élnek benne az ember ősi, kozmikus kapcsolatai. A népmese : forró valóság és szárnyaló álomélet, mely fölveszi a lehetetlennel, a megoldhatatlannal, az ősi akadályokkal és rémekkel a harcot. A népmese izgalma mindig új pályákra tudja vetíteni szegény megkötött életünket. Mindig különb „szabadság" lüktet benne, mint az emberi rend s a társadalmi rend szabadsága. Hát : e bonyolult, sokfelé ágazó, gazdag epikai szövevénybe futó izgalmat hevítette, öntötte klasszikusan tiszta elemmé a dráma hősében Tamási Áron. A mesének, a mesejátéknak mindig Achilles-sarka a valósághoz fűző köldökzsinór. Vörösmarty a „Csongor és Tündé"-ben úgy akarta ezt megoldani, hogy Csongor és Tünde mellett a vaskos, porból gyúrt s földhöz ragadt élet szemléltetésére megteremtette Ilma és Balga alakját. De a két párhuzamos vonal : a mesés, tündéri sors (Csongor és Tünde) s a földhöz ragadt sorsok (Balga és Ilma) mereven futnak egymás mellett s nem kerülnek drámai konfliktusba. Tamási éppen e veszélyes pontnál állotta ki a tűzpróbát. A Vörösmartynál párhuzamosan futó vona-