Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Halász Gyula: Falusi emlék

190 emlékekkel és vágyakozásokkal, és egy falusi ház könyvesszobája, tele tíz esztendeje gyűjtögetett könyvek ballasztjával, amelyeknek az árából — ezt mások mondották nekem korholólag — kitellett volna egy tisztességes gulya. Ha kidobom a ballasztott, talán ma is vígan úszik sajkám a falu könnyű atmoszférájában — ámde én ezt nem tettem és a könyvek álnok túlsúlya más tájak felé terelte életem hajóját. Ezeken a tájakon találkoztam Scott kapitánnyal, Shackletonnal, Stein Auréllal és a többiekkel, akiket — ha már velük nem szállhattam, képzeletben elkísértem messze útjaikra. A közlés örök vágya elvégezte a többit ; jól esett magyar szavakba öntenem, mit láttak, mit éreztek ezek a nyughatatlan bolyongók földgömbhódító vándorlásaikban, így lettem én a hat világrész vándora helyett a „Hat Világrész" szerkesztője. A London News az oka mindennek. Annak ís csak egyik melléklete : Furthest South. Shackleton beszéli el benne Scott kapitány első délsarki útját, amelyen harmadrészét gyűrte le a téli szállástól a sarkig terjedő rettentő távolságnak. Shackleton, a későbbi diadalmas vezér, erről az útról nagybetegen került haza a segítőhajón, s így ő lett első hírhozója Scott kapitány úttörő útjának. Shackleton leírását a Discovery-expedicióról gyanútlanul fordítottam le a magam gyönyörűségére. A baj ott kezdődött, hogy fordítmányomat meggondolatlanul elküldtem a Földrajzi Társaságnak. Lóczy Lajos, későbbi kedves mesterem, postafordultával válaszolt : „Szép, szép, de inkább könyvet fordítson nekünk. Itt küldöm Stein Aurél Sand-buried Ruins of Khotan-jának a második felét. Cholnokyval felesben vállaltuk, de nekünk annyi tömérdek a dolgunk... Cholnoky is elküldi a maga részét; májusra kellene a kézirat. {Ez novemberben volt.)" Boldog izgalommal aznap hozzáfogtam a Homokba temetett városok tizennyolcadik fejezetéhez. Még az első cellát se szabadítottam ki a homokból, Cholnoky is megküldte a maga részét Kolozsvárról. Akkor aztán élőiről kezdtem a munkát. Én tőlem már most fölfúvódhatott a tehén a nedves lucernásban, jelenthették, hogy Kacsó Feri későn hajtja ki a jószágot, a parádés kocsis részegen került haza Beregszászból, meg, hogy Pógyor Gedus így,