Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr
162 a vezetékneve, ezt azonban ne feszegessük ezúttal. Ma* ezer és egynéhány esztendő után, ki tudná megmondani, vájjon a faj-turánok között nem akadt-e valaki, akinek esetleg Vaczulka volt a vezetékneve ? Öreg barátom, Vaczulka szerkesztő úr különben is felszólt nekem, de persze még ezúttal sem tekintett föl reám. — Gyermek, nem kanyarítanál hirtelen egy helyes kis rajzolatot ? Persze csak úgy állva, a falon, mert az egyetlen karosszékre egyelőre még kehes nagyapádnak van szüksége, — mondjuk, — és itt félpillanatra eltűnődött maga elé — hátbadöfhetnéd esetleg a polgármestert... Riadtan néztem rá : — Miért éppen a polgármestert ? — Csak úgy, — és magasról felkapott lendülettel csapott le a papírra. — Csak úgy, mert éppen az eszembe jutott. Hogy tisztességes ember lehet netán ? ! Tévedsz, fiam, katasztrofálisan tévedsz. Látod, nekem soha sincsenek adataim senki ellen, csak ütök, vágok, szúrok, piszkolok és gyalázok mindenkit, aki az eszembe jut történetesen. Ám... és ezt jegyezd meg magadnak, gyermek, soha még sajtópert nem kaptam, mert mindenkinek van valami a füle mögött. Hogy nem döföd hátba a polgármestert ? Gondoltam, édesem, gondoltam. Koszos kis óvatos duhajok vagytok ti valamennyien, de vágni nem mertek. Koszos, apró kukacok vagytok, apuskám, ám nagyon kérlek, ne próbálj megneheztelni rám az őszinteségemért. Becsületszavamra mondom, ha ilyen hencegő, gyáva fickókat látok magam előtt, úgy el tudok keseredni, hogy majdnem sírva fakadok. Hogy mi az intranzigencia ? Ti csak szájaltok róla, de ami a valóraváltó megtestesítést illeti, az már az én öreg vállaimra hárul. De én verekszem is, amíg végsőt nem szusszantok. Mert én vagyok az utolsó turáni sajtóbölény ! Vaczulka szerkesztő úr itt újra lecsapott a papír fölé, mint egérre a vércse. Én pedig búskomoly érzéssel vettem szemügyre ezalatt Vaczulka szerkesztő urat. Vaczulka szerkesztő úrnak ugyanis nem ott állt a nyakkendője, mint más rendes adófizető állampolgárnak, a gallérja elülső részén tudniillik, hanem pontosan a balfüle alatt. Ám húsz esztendő óta ez a nyakkendő is szétfoszlott már és kes-