Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Komáromi János: A szerkesztő úr

160 oka, hogy spárga révén madzagolta fel a balvállán keresztül ama ruhadarabot, amely az emDer lábszárain szokott lötyögni. A szerkesztő úr azonban — a már fentebb vázolt jobboldali nadrággombhiányosság következtében — kizáróan a balválla fölött alkalmazta a spárgát, minekfolytán nadrágjának balszára bokán felül ért és csapkodta a lábszárát, nadrágjának másik szára ellenben annyira ráfeküdt a cipőjére, hogy a sarka körül csüngő rojtokban sepert végig az utcán. Mert ilyen ember volt a szerkesztő úr. Ahogy beléptem hozzá, éppen vezércikket fogalmazott. Természetesen nem csupán vezércikket fogalmazott ő, hanem tárcát, cse\ égést, napihírt, szellemes elmefuttatást, riportot, helybeli szenzációt és egyebeket is, egyszóval elejétől-végig az egész újságot, mivel a szerkesztő úr húsz esztendő óta egymaga fogalmazván mindent, az össz-szerkesztőséget is jelképezte egyúttal. Most azonban, ahogy beléptem hozzá, éppen a vezércikket karmolta össze dühösen. Ezt onnét sejtettem, mert körülbelül lapzárta vo't már, a szerkesztő úr viszont húszesztendős szokása szerint a végére hagyta a vezércikket, amikor már a megfelelő adagolású düh és elszántság gyülemlett föl benne. Félelmetes tollával ilyen alkalmakkor döfte le azt a szerencsétlent, aki véletlenül az eszébe jutott. Beléptem tehát. A szerkesztő úr anélkül, hogy felnézett volna, rámkiáltott : — Takarodjon, mert kivágom. —- Nono, öreg, hiszen én volnék, — szóltam neki csöndeskén. — Á, te vagy az, gyermek ! ? — lelkesedett az öreg, anélkül, hogy felnézett volna, mialatt a tolla széles lendülettel karcolt és repült egy árkus-papír hátán. — Minő meglepetés, minő öröm ! Igazán szép tőled, hogy a hírnév ormain se feledkeztél meg hazai zsurnalisztikánk kopott és névtelen közkatonájáról, aki egykor, ugyebár, első mestered volt az újságtechnika zeg-zugos bozótjai között. No, valóban szép tőled, hogy fölkeresnél s becsületemre mondom, hogy ez a ragaszkodásod szívem mélyéig meghat e pillanatban. Jól esik a tudat, hogy legalább te nem rúgsz el magadtól. Mert üldöznek mindenfelől, mint a ve-