Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Zsolt Béla: Hortobágy

153 gőzből egy gémeskút körvonalát, hogy akadjon legalább egyetlen motívum, amely a lelkendező olvasmányaink s hallomásaink alapján kialakult Hortobágy-fantáziához hasonlít. Az autó most eliramodik a kőúton s jobbról-balról a vörös föld hirtelen mintha hajigálni kezdené hantjait. Rozsdásszárnyú egerész-sasok riadnak fel, ölyvek és vércsék, rikácsoló ragadozók szökkennek fel függőlegesen, valószínűtlen magasba. Barna nyúlcsapat száguld az égalja felé, a por, amit felver, csak annyi, mint a cigarettafüst — az ölyv már feleszmélt az autótól keltett rémületéből s üldözőbe veszi a nyulakat, a biztos zsákmányt, mert nincs fű vagy bokor, ahol elrejtőzhetnének. Már tizenöt kilométert tettünk meg széltében a Hortobágyból, de eddig csak ragadozómadarat s vadállatot láttunk, ember vagy háziállat még nem vetődött elénk. Ám egy kis dombot, állítólag töröksáncot áthágunk s a másik lejtője tövén ott áll fehéren, bolthajtásos tornáccal, fekete tetővel és rádióantennával a Hortobágyi csárda. A Nem, nem leplezem le a Hortobágyi csárdát, mert a muzeálisán megőrzött buboskemencés és léces ivó mellett szabályos városi különszobája van, fehér abrosszal, pesti, beafsteakes étlappal s egy kicsit felsőausztriai stílusban faragott, tulipános söröző-garnitúrával. Ez igy rendjén van, nemcsak azért, mert a Hortobágynak, ahogy az elém tett vendégkönyv tanúsítja, csakugyan jelentékeny idegenforgalma van, de azért is, mert semmi stilszerűtlen^ég sincs abban, ha egy lakóház és vendégfogadó Európa közepén európaian van berendezve és felszerelve. WC van a Hortobágyi csárdában és ha szól a telefon, az öreg Rimoczynak, a bojtárból lett hegedűsnek abba kell hagynia a zenét, hogy hallani lehessen a távoli városi hangot. Ám az öreg Rimóczy, akivel hortobágyi dalokat huzatunk, valóban ugyanolyan vörhenyes liant a szikes földből, mint az egerésző sas, amely az imént a kocsi bugásától megelevenedett. A csárda újdonsült civilizációja nem fogott rajta, a rongy, amelyet harmadik felesége, aki két éve jött utána Nádudvarról, valamiféle ruhává tákolt, kékből zöldbe fakult, a sörtés arca olyan, mint a szikes agyagföld a kiégett fű-