Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Bodor Aladár

Tleteuí ß&don^ Sírtam én is, titkon, Sírt más is, fennen, Miért éppen magyarnak Kellett itt születnem ? S ha már magyarnak is. Miért ez esett korra, Konkolyos kenyérre, Penészedett borra. Félre hullt vetőmag Sorsát sir j a holtig, De remény nélkül is Csírája kibomlik. S kell adni gyökerét, Szegényes virágját, Megszeretni is kell Bánatos világát. S még hogy fogósabb is A gyökér ily földben, Hűbb a szerelem is Esetten, gyötörtén. Az élet dacosabb, S a kín tapadóbb is, S szinte hisszük: szebb igy. Szinte hisszük: jó is. Nem lehet már máskép, Ezt szeretjük holtig, A végzetes hantot, Melybe testünk porlik. Keserű apákból Lett ilyen idáig, S eggyel keserűbb lesz, Ha szívünk szétmállik.