Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Nagy Endre: A kéményseprő neje

144 megijedtem tőle. Szégyenkezve mentegetődztem, hogy ne haragudjék, de mégis csak furcsa. — Mi a furcsa ? — förmedt rám majdnem durván. Hát édes Istenem ! Megpróbáltam kimagyarázkodni előtte, amennyire csak lehetett. — Ne csudálkozzék — mondtam neki, — hogy elfogott a nevetés, de nekem eddig még sose jutott eszembe, hogy a kéményseprő is lehet szerelmes. Az én képzeletemben eddig a kéményseprő valami az emberi társadalmon kívül élő exotikus lény volt ; eddig úgy gondoltam, hogy a kéményseprő külön születik kéményseprőnek ; már amikor a világra jön, olyan kormos, olyan fekete. Ő csak nézett rám hosszan azzal a villogó szemefehérével, hogy a hátamba állott tőle a borzongás. Egy szót se szólt, csak nézett, nézett, aztán sarkon fordult, kiment a folyosóra és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy az egész ház megrendült tőle. Én pedig visszamentem a szobámba, hogy folytassam a munkámat. De nehezen ment. nagyon rosszúl éreztem magam ; bántott, hogy ilyen keserűséget okoztam neki. Egy kis babonás sejtelem is nyugtalanított. Azt mondják, hogy a kéményseprő szerencsét hoz. Talán módjában is áll, hogy bosszút álljon a szerencsémen, amiért olyan kíméletlenül megsértettem. Körülbelül egy óra elteltével megint csöngettek. Most egy elegáns, magas, szőke fiatalember állott a folyosón : de nem olyan volt, mint azok az ügynökök, akik sorra be szoktak csöngetni az ismeretlen lakásokba, inkább olya» ünnepélyes volt, mint aki most megy első vizitre. Biztosra vettem, hogy eltévesztette az ajtószámot és csak úgy a kémnyíláson kiszóltam hozzá, hogy kit keres, ő megemelte a kalapját és illedelmes hangon válaszolta, hogy ő az előbb illetlenül viselkedett, nem lett volna szabad köszönés nélkül elrohannia és azért jött, hogy legalább utólag bocsáaatot kérjen a modortalanságáért. Akkor meresztettem csak nagyra a szememet bámulatomban ! Képzelje naccsám, a kéményseprő volt, de szépen kimosakodva, vasárnapi ruhájába öltözködve. De úgy nem hasonlított ebben az alakjában a kéményseprőhöz, mint ahogy az ékszer nem hasonlít a tokjához. Próbáltam emlékezetemben valami picurka azonos vonást