Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Előszó - Marek Antal: Köszöntő

12 kal kell megküzdenie, mint az alföldi embernek, aki megszokta a forró nyári napokat, a délibábot, a hevülő nyári éjszakákat, a tágasságot s a bárányfelhőket az égen. A szlovenszkói lélek lobbanékony s magasbatörő, mint a Kárpátok csúcsa. Szentimentalizmussá zárt és sötét színezésű. A szlovenszkói lélek örökösen a tragédia árnyékában borong. Mégis sajátos fegyelmezettségével ott van minden irodalmi műfaj bölcsőjénél, olykor a temetésénél s ezzel szerves része annak a nemzeti irodalomnak, amely mindenkor a kor színvonalán áll. Ami pedig ebben az irodalombban értékes, az a világirodalomnak szerves része s az örökkévalóság távlatába kerül. Ha rokon vonásokat találunk kisebbségi magyar és magyar író között s a magyar irodalom egyetemességében hiszünk, hogyne hinnénk abban, hogy a külömböző nemzetek irodalma között is titokzatos és eddig még fel nem mért kapcsolatok vannak. Miért ne keresnénk vigasztaló szavakat Európa szörnyű óráiban, miért ne higyjük, hogy csupán a nyelv sokfélesége akadályozza a népek egymásratalálását ? A szuronyokon egyszer mégiscsak áttör a nap sugara s az ágyúkból újra harangokat öntenek. Az Isten beköltözik újra a szívekbe s béke lesz, béke... Büszkeséggel adjuk át összegyűjtött kincseinket az olvasónak.