Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kosáryné Réz Lola: Három kis eszkimógyerek

KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA IRóNő, SZÜL. 1892-BEN FER EN CAKNA — SELMECBÁNYÁN. TÉMÁIBAN GYAKORTA MERIT A SZLOVENSZKÓI BÁNYAVÁROSOK ÉLETÉBŐL. Ko s ár y né Réz Lola Nem, ez igazán nem lehet. Nevetve nézek a tükörbe. Én lennék ez az öregedő asszony, szájam mellett ezzel a két vonással, sokat megért, sokat látott és sokat feledni nem tudó szemmel, ráncos homlokkal, sápadtan ? És ez a makacsul borzas haj akkor miért nem őszül meg legalább ľ Annyira nem illik hozzám, ha valóban öregszem. De ez csak tréfa. Hiszen jól tudom én, hogy alkalmazkodni kell. A ruháimat aszerint kell megválogatnom, hogy nagy gyermekeim vannak már és igazán irtóznék fiatalos kalapban kimenni az utcára. Ám ez azért mind nem igaz. Én még mindig az a félénk, kiváncsi kisleány vagyok, akinek a hajfonata dugóhúzómódra csavarodik a végén s akinek nagy teher a lelkén, hogy a zárdában egy leány azt mondta róla, hogy „süti a haját és pirosítja az arcát". Lehet az, hogy az ember megöregszik ? Ó, nagyon komolyan tudok végigmenni az utcán, méltóságteljesen és emelt fejjel, mintha csakugyan felnőtt lennék, nagyságos asszony, akinek komoly dolgai és gond-