Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Maróthy Jenő: Kis Pereces Gyurka dolgozata

114 Ügy látszott, hogy betegsége a feltűnést keresni. Legközelebb egy óriási cugoscipőben jött az iskolába s a gyerekek szerint már az ajtóban kijelentette, hogy ő ma : Rinaldo Rinaldini. Az osztály fetrengett a meg-megujuló nevetési ingerek miatt, alig lehetett megtartani a magyar órát. — Pereces ! Pirult és gyámoltalanul mosolygott, mint rendesen. — Tanár úr, kérem, „viccet" akartam csinálni. Később már nem is mentegetődzött. Tudta, hogy neki minden reggel jár valamiért a szidás. Zsebre kell tennie, mint a napidíjat, azután jöhet a munka. Mi meg szidtuk, mint a bokrot. Ő volt az osztály bűnbakja. A legrosszabb, a legkönnyelműbb, akinek fogalma sincs az iskolai fegyelemről, szóval az a bizonyos ártalmas elem, mely egész diákgenerációkat fertőzhet meg, ha idejében el nem távolítják az iskolából. Szegény Pereces Gyurka ! Már az év vége felé járt az idő. Az utolsó dolgozatot írták a gyerekek magyarból. A dolgozatnak ez volt a címe; Az én édesanyám. Pereces Gyurka is nekitámaszkodott a maga füzetének s elkezdte írni a penzumot egyszerre két könyökkel. Közben nagyokat sóhajtott. Kinézett az ablakon. Megint írt két—három szót, megint abbahagyta. Egérnyi kis arcán ború és napfény váltakoztak. Milyen nehéz dolgozat! Valakiről írni, aki a legközelebb áll hozzánk a világon. De azért csak írta, írta. Valami lecseppent a füzetére. Még se hagyta abba. De azután mégse lehetett tovább írni. Letette a tollát, két kis maszatos kezét az arcára borította s ült, ült csendesen a helyén, mint egy rongyos kis szürke ruhába öltöztetett nagy-nagy csillogó könny-csepp. Felemeltem a füzetét. Ez volt benne : Az én Édesanyám. „Az én Édesanyám nagyon jó asszony. Nem keres az semmit, csak mindig dolgozik. Éjjel is dolgozik. Hogy nekem kenyeret adhasson. Néha könyvet is kell venni vagy ruhát. Arra sincs. Ami van, azt használjuk. Az én édesanyám mindig szomorú. Megcsókolom a kezét, mikor elindulok az iskolába. De sokszor nem tudok