Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)
Vers - Szathmáry István
101 7 IqiUai Aangutatak^ Be jó is volna elbolyongani A Nyitra partján, künn a Szigeten« Selymes gyepágyon verset mondani Horáciusból úgy, mint egykoron... (Holnap feleltet jó professzorom, S egy szép ódával sokra vihetem.) Be jó is volna elbolyongani A Nyitra partján, künn a Szigeten I Be jó is volna elbolyongani A vad virágos, szép hegyoldalon, Hol várnak szőke múzsám csókjai S a vén Zobornak gyöngyöző bora ; Hol bús magyar dal zengő mámora Kísér hazáig nyári hajnalon... Be jó is volna elbolyongani A vadvirágos, szép hegyoldalon I Be jó is volna elbolyongani A régi, kedves házsorok között, Minden szép nőre rámosolygani, S örök tavaszról szőni álmokat Mikor leszáll az őszi alkonyat, S a szív borongó gyászba öltözött... Be jó is volna elbolyongani A régi, kedves házsorok között !
