Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers - Szathmáry István

TtakácuMiffi /emléke Ó zúzmarás december, ó téli szép napok. Ó hajnali roráték ezüst csilingelése, Ágyam fölé hajolva madonna-arc ragyog : Anyám, az égi jóság, szelídség, égi béke.A Jézuskának írtam akkortájt levelet, A cím oly egyszerű volt, így : „Csillagos Mennyorsúság" S karácsony éjszakáján megjött a felelet. Az égi-légi postát kis angyalok lehozták. Miről csak álmodoztam, minden valóra vált : A hintaló... a csákó... a pompás, csillogó fa, S míg könny tolult szemembe, anyám karjába zárt, S a sok-sok drága kincsnél jobban esett a csókja. Aztán a hintalóra kaptam fel : „Gyi fakó", S vitt messzi csuda-tájra prüszkölve büszke ménem, Hol óriás fenyőkről ezernyi kis manó Szakálla csillogott rám, mint szűzi hó, fehéren. De jött az Álomtündér ... lovamról felkapott Anyám ölébe vissza, ó százszor drága percek : A törpe kis manóhad ujjongva kacagott. Hisz én voltam királyuk, a mesebeli herceg ! Feledve rég a csákó ... a hintaló ... fenyő ... Rég porlad jó anyám is, de ő feledhetetlen... S te vagy ma, bús december, bús emlékeztetőm, Hogy egykor dús király én. mily koldusárva lettem I