Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Andreánszky István: A fosztogató

24 nem lelné helyét örömében. Esti bogarak szálltak alacsonyan, dongott a szárnyuk, felfigyelt rájuk és utánuk kapott a magasba. Gyere ide, gyere ide, — szólongatták a tanyabeliek. Minden hívó szóra egyszerre felfigyelt, minden hívó szóra egyformán hallgatott és mindenkihez egyszerre akart odaérni. Forgolódott és odadörgölőzött élőlényekhez és tárgyakhoz. Éjjel a tanyabeliek szűkölését hallották. — Szűköl a kutya, valaki meghal. Rossz éjszaka van, az átkozott felhők eltakarják az eget. Komorsötét éjszakán kinek akaródzna kimenni széjjelnézni. Egész éjszÉ kán keresztül hallatszik szűkölése. Egy egész nemzedék fog kipusztulni, magja sem marad, úgy szűköl a kutya. Mégis csak furcsállották hajnalban, amikor felkeltek, ajtónyitásra nem szaladt a küszöbhöz, körülnyaldosva nyelvével lábuk szárát, ugrándozva körbe-körbe. Egymáshoz fordultak balsejtelemmel, úgy kérdezték : — Kinek árthatott, kinek volt útjában ? A kukoricakas alatt találtak rá. Szemei kifordultak a helyükből, fogai összeszorultak. A tanyabeliek észrevették, hogy jártak az éjjel a kokoricakasban. Híja lett a tengerinek. Az éjjel a kukoricakas ajtajáról leverték a lakatot.