Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Kaczér Illés: Tátogó

K a c z é r Illés Sose jő, ba az embernek randevúja van a feleségével. A legutóbbi találkozónk hétfőn délelőtt pont féltizenkettőre volt kitűzve a járásbíróságon. A feleségemnek bizonyítania kellett volna, hogy egyszer már megegyeztünk Malacky és Steinerrel, fizettem is három részletet, a cég megállapodás ellenére perelt be. Kértem a bírót, várjon egy félórát, ez a maximum, amit a feleségem késni szokott A derék ember várt egy félórát. Aztán még egy félórát. Megint új ügyet vett elő, az i? eltartott egy félóráig. A feleségem még mindig nem jött. A bíró nem várt tovább. Elmarasztalt. Bosszúsan mentem haza, készen megformulázott szemrehányásokkal. Az ajtót ingerültebben nyitottam ki és hevesebben csaptam be mint máskor. Kijött Péter és a szájára nyomta a mutatóujját : „Csendesebben papa. Ha lárma van, Tátogó megijed és nem mer tátogni." — Mi ? Ha lárma van ... — Akkor Tátogó megijed és nem tátog. Péternek ez az ismételt kijelentése annyira meglepett, hogy egyszeriben kiestek belőlem az asszonynak címzett mondataim. Tátogó megijed és nem tátog ! Még nem tudtam, ki-mi az a Tátogó és miért nem tátog, ha megijed, de valami rendkívülit gyanítottam. Lábujjhegyen követtem Pétert a szobába, hogy meg ne ijesszem Tátogót. A szobában nem láttam senkit, aki tátogott vagy ijedtében nem tátogott volna. A feleségem görnyedt az íróasztalon, nagy zöld és sárga papírvirágokkal díszítette egy öreg divatjamúlt szalmakalapját. Nemis vette tudomásul, hogy hazajöttem. Lujza a párolgó borsópürét fújta. A borsópüré egy nagy tálban ott állott az íróasztalon, Lujza néhány kanálnyit egy kistányérra rakott belőle és fújta.