Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Győry Dezső

fjagquidek*Dicsérje más a lomha síkot mely mint az árvíz tagba széled Húz a vaderő s a hegyek árnyékában külömb az élet ártány csörtet : a képzelet hág rigó surran : sikolt a nőszés óvatos őz fut : ösztönöd s halált szólong a szarvasbőgés. Felhők mossák, nap szárogatja vihar sulykolja s nincs ki ójja Ez a föld átkom és szerelmem tájak s népek találkozója. világ, Anyámé Te soha nem szeretted, s itt az ősz, újra. Látod. Mi is már nyárba-hajlunk szétszórt gyermek-világod. A kert s a szív most járnak legszíndúsabban éppen, s szép ősz-virág vagy nékünk szöd szeretetében. Levelet ötfelé írsz ... kávéd magadnak főzöd ... őszi virágunk, áldott, mi úgy szeretjük őszöd.