Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Egri Viktor: Erdei vallomás

58 ... Hiszen az ember elhál sok fehérnéppel, akit csak a teste akar... Más ez, úgy kiborul az ember és részeg lesz egy csepp ital nélkül... Könyörögtem, sírtam is, ha csak egy kicsit szeretett, engedjen utamra. Megfenyegetett, lia kihirdetnek a templomban, bosszút fog állni rajtam. Lihegve lélekzett és a verejték apró cseppekben kiütött a homlokán. Nehezére esett a beszéd, ezek az emlékek fájtak még, elfúlva elhallgatott és megint elkezdte : — Följelentett a hamis esküimért. Azokért, amiket érte esküdtem. Igy fizetett vissza cudarul azért az öt esztendei boldog életért, amit én adtam neki. Gonosz asszony volt, visszalökött a régi nyomorúságba... Nem volt nehéz kinyomozni az igazat, én se tagadtam nagyon... És lássa, most így vagyok, ágrólszakadtan, a régi nevemen, Belica János, munkakerülő, koldus ... A szeme sarkában valami nedvesség volt, a bánat széttenyerelt egész arcán. Lassan felállt és vette cókmókját. — Hát a menyasszonya ? — Nem ment vissza hozzá ? — kérdeztem, amint újra felértünk az útra. Az ember nagyot legyintett. — Igy mentem volna ? Ilyen ágrólszakadtan ? Börtön után, kenyér és pénz nélkül?... Nem akarok én már áldozatot senkitől. Magamban majd csak eltengődök valahogy. Elhallgattunk mind a ketten. Soká mentünk még együtt tovább, túl a völgy mélyén lapuló falun, egészen napszállatig, míg elértük a vasutvonalat. Én felszálltam az esti vonatra, de az ember tovább vándorolt berekesztett életével.