Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Darkó István: Faun a Magurán

43 — Ügy látszik, van. Hamar rájött erre. Az autóhoz sietett, felült rá, elindította a motort. A grófné tétovázva állt egy darabig. Felvette a porköpenyét Felült ő is az autóra. A tiszttartó elmenőben odamondta a juhásznak : — Te állat, mit csináltál ? Futva ment az autóhoz. Elbámulva látta, hogy Koreny Jankó is utánuk szalad, ráakaszkodik hátul a kocsira, va­lamit tart a kezében, sebes magyarázat kíséretében mu­togatja. — Mit akar ? — kérdezte a gróf a foga közül. — Még van egy hangszere, azt mutogatja, — a tiszttartót düh és meleg dac kezdte fűteni. — Azt mondja, hogy ezt még megszólaltatná. összetett, játékos furulyahang szólalt meg a hátuk mögött, önkéntelenül hátranéztek. A juliász négy-öt furu­lyából összekötött sipot fújt vigyorogva. Gyermeki jókedv sugárzott a csúf ábrázatán. A hangszer kicsitől a legna­gyobbig növekvő sípokból állott, mindeniken olyan kerek nyílások voltak, mint az egyszerű tilinkón. Sárgarézdrót fűzte egymás mellé a furulyákat. Ügyesen húzogatta, vál­togatta a szájánál, az ujjai futkározva szaladoztak a nyí­lásain. Ugrató, gúnyos kis dallamok röpködtek elő az ere­deti hangszerből. A grófnő hátrahajolt, közelről bámulta a zenészt. A gróf felhorkant : — No lám, a faun. Hátracsapott ostorként pattant a hangja : — Takarodj innen ! Elindította és nekiszalasztotta a kocsit a lefelé tartó útnak. Csodálkozással vették, hogy a juhász az autóba ka­paszkodva, nagyokat szökkenve szaladt velük. Jókorákat sippantott a hangszerén, az összetákolt furulyákon. Kur­jantott is hozzá és éneklő madárhangon huzakodva nevetett. A gróf megállította a kocsit. Hátrafordult : — Mi lesz ? Elmégy innen ľ !

Next

/
Thumbnails
Contents