Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Bólya Sándor

SI itt e földön kétszeresen szomorúan nézlek téged, beteg. A nap forró szeme simogatja a strandot és téged gonoszul tép a köhögés és halálra sápadsz, ha ruháidat rabolni megjön a széL Milyen szörnyű volt, hogy a ruhád semmit sem takart látták, hogy nincs melled és nincs ágyékod hogy semmid sincs, csak a szégyen, undok, másszínű szégyen, nem csattanó pirosság, de sápadt, üres szégyen és a két arcod két fagyott mészgödör. Ügy érezted, talán bűn is, hogy az egészségesek és teltek boldog földjét léteddel bepiszkítod. Fejed a kiugró mellcsontodra hullott és saját csontjaidból ácsolt tutajon messze, messze szerettél volna menni más vidékre, idegen országba, ahol egy asszonynak nem kell szégyenleni, hogy se szerencséje nincs, se szerelme, se gyereke. ,