Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Zerdahelyi József: Pásztorvérrel

23 — Haza hozott a szívem... nem tudod te azt, hír haiijg nélkül bolyongani a veszekedett nagy világba. — Ha úgy te mentél volna el, oszt én álltam voln* a helyedbe. — Az meg lehetett vóna. — Meg aztán elvettem vóna a juhodat, meg a furulyádat ... meg az ostorodat, meg a puli kutyádat. — Az meg lehetett vóna. — Meg aztán... elvettem vóna — felpattant a kért ember — az asszonyodat 1 Szemben álltak. Hang nélkül, csak a szemük villogott cudarul, és pirosság omlott el rajtuk, míg Andris juhászosan meg nem szólalt : — Agyonváglak. — Ott leszek. Este — mondta ki a végire járót Verem András é* nagy lassan hazalépett. Este ott ült a két juhász az ivó asztalánál. Szembe néztek, bort ittak, Összekoccant a poharuk, daloltak. így próbálták egymás szívét. Egyszer nagyot vágott Andris az asztalra, Kis Jani meg se rezzent, úgy állotta a játékot. Egész éccaka. Hajnal felé fölálltak, kifizették a cehhet, elköszöntek rendesen és csigavérrel, csizmalépéssel mérték az utat a falun át. Két jámbor

1, józan életű, szelidtekintetű magyar. Egyenesen, tétova nélkül. A Maris ablaka alatt aztán megsuhant két juhászbot a hajnali párában. Az egyiknek koppant a vége és Kia Jani lefeküdt a felásott friss puha földre. Verem András keményen, katonásan megállott a csendőr előtt: — Zárasson be őrmester úr, agyonvágtam a feleségem szeretőjét — szelíden szólt belőle a szó. — Az.