Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Wimberger Anna

HàeàçméÎé*'* Talán te is ámultál már mint én egy est opálos, halkuló színén. Tán elnézted a fák rajzos, sötét, alkonyszellőben ringó csipkéjét, — láttad, hogy a kéklő hegy megett a rózsás felhő mily soká lebegett s a szíved lassan úgy telt meg e széppel, miként a szőllőfürt, ha hajló venyigékkel, súlyától megremeg. És ekkor, hogy az égről letért tekinteted, Vénusz helyett, mely fent az alkonypírban reszket, egy embert láttál meg, ki szeneszsákot cipelt, miként ha vinné a keresztet... ügy-e, ekkor benned is halkult az érverés, egyszerre fájt az alkonyóra és míg görnyedt ott a gond mint vádoló beszéd, a szívedet talán te is megkérdezéd, hogy mivel szolgáltad épen te meg azt, hogy néked jutott e kincs, e szent malaszt. és láthatod mint fájó édes kéjt a szépséget, melyet lehe a lét és nékik nem jut más, csak bús sötét.