Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Vass László: Se Kelet, se Nyugat

218 nyugalmi állapotáért legjobbjaink vérüket hányják, mint szegény Csokonai a metsző hortobágyi szélben, fejüket vesztik, mint Martinovicsék a Vérmezőn és Petőfiék a sorsukat fájdalmasan szimbolizáló kukoricásban. Számlálhatatlan légiója azoknak, akik életüket áldozták fel, hogy ez a szerencsétlen komp végre kikössön a Dunavölgyében, és élje ő is a maga életét európai mértékkel, gazdagon, teremtőerőben felfokozott mohósággal. A tengerbe-veszett kompevezősök sora végtelen, ők jelentik a magyar szellemiség golfáramlatát, amely jelenben és jövőben is a messzeségben kéklő dunai völgyek felé hajtja mélyben zúgó titkos erővel az elmaradozó, mindenről — mindig lekéső magyarságot... Talán a tizehatodik században történt a legvégzetesebb baj, mikor a magyar földön szétáradó renaissance üdeségét, a mátyási kezdés sokatigérő reményeit egy csapásra elsápasztja Mohács. Ez igazi alkalom lett volna, hogy hajónk befusson a nyugateurópai humanista szellemiség kikötőjébe. Jött a félhold és visszarántotta a barbárkeletre. Ha nem jön közbe Mohács, a magyar irodalomnak egész életére sugárzó hagyományt jelentett volna a renaissance, Janus Pannonius latin verseinél és a csodaként fennmaradt néhány Corvin-kódexnél minden bizonnyal többet, nagyobbat és értékesebbet. Másik nagy alkalom negyvennyolcban volt. Ha a forradalom győz, a magyarság nyugodtan és eredményesen építhette volna be életét a felszabadult nyugati népek széles közösségébe. Később már, mikor a tőke erőszakosan rontott be a magyar életbe, természetes, hogy a tempót nem bírhatta úgy mint az előbbre-járó nyugati nemzetek és így a polgárosodás mohó rohamában megfeledkezett a reformkorszak idején felvett, de meg nem valósított szociális és nemzetiségi tervekről, amik ma is ott égnek a nemzet lázas testében. És most, napjaink sorsdöntő történésében, mikor egy hagyományaihoz hű és szabadabb európaiság kultúrája élethalálharcát vívja a világháború szennyes árjából táplálkozó modern barbársággal szemben, — kínálkozik a harmadik alkalom: a magyarság vagy bekapcsolódik a kultúra hagyományait védők táborába és akkor sorsa biz-