Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Vozári Dezső

206 Sl&ýt (Európai költő siráma 1936-ban.) A zászló leng az ifjú szélben és trombitálnak ifjú marsok, kokárdák gőgje bőg. A szónok, ó szabadság ! terólad harsog. Ó szabadság ! de mennyi, mennyi vitéz ment érted halva halni, költő pengette érkezésed, király várt rád a diadalmi ívek alatt. Hol vagy, szabadság ? dermedten lessiik roppant perced, vágyunk, imádunk, invokálunk, tollúnk, szegény, serényen perceg. De a betű már tehetetlen és a szavak sötétek, lomhák, amerre nézünk, merre látunk, bitók, bilincsek, tilalomfák. Hol vagy, szabadság ? Megtapintunk, Ízleljük ízed édes cukrát, míg tank görög a szép mezőkön s veszett kutyák fenik foguk rád. Mint oltalmazzunk, rejtegessünk, hogy a hajnalt megér jük véled ? Hová hasaljunk itt az éjben ? Pszt, csend, pszt, csend, ne sírj, te lélek, némán lapítsunk, hogy a zsarnok fájdalmunkat ki ne nevesse. Hosszii az éj, de el fog múlni, hosszú az éj, de messze, messze valami láng, valami szikra új, vakmerő sugár-sereggel tört át s a mérges horizonton valami fénylik. Tán a reggel ?