Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sziklay Ferenc: A kenyér

186 bábán semmit sem lehetett eldugni, a szobrocska csak az ágypokróccal rolt letakarva. — Megvan a gitt ! — Kiáltotta föl a porkoláb gúnyos diadallal. Ez gitt ! Csak gitt ? Nekik itt ez a fontos, a pár fillért érő anyag, nem ami lett belőle ? A fogházigazgató kézbe vette, sokáig forgatta, tetszett neki. Meglátszott rajta, hogy ösztönösen is megilletődik. Talán tudat alatt megsejtette, hogy itt mégiscsak olyasmiről van szó, ami nem fér bele egy fogház sablonos házi rendjébe. — Mi ez? I Kérdezte végül szigorúan, de inkább már csak tettetett haraggal, hogy a foglár előtt tartsa a tekintélyt. Lesütöttem a szemem. Szégyenkeztem. Van minden művészben valami szégyenérzet, — talán művészi szemérem, — azok előtt, akik nem tudják megérteni az eszmevilágát. Kiküldte az őrt s aztán szelídebben újra megkérdezte : — Mi ez ? — Uram, — feleltem hevesen, — én művész vagyok I Ha nem alkothatok, az a halálom ! Lelki kényszer... Hiába 1... Tudom, hogy vétettem,... bocsásson meg. Éreztem, hogy ostobák a szavaim és semmitmondóak. Szerettem volna beszélni, sokat, elmondani a szobor keletkezésének indító okait, hogy ez a kis semmi az én egész életem próbája, de a sírás fojtogatta a torkomat. Csak néztük egymást sokáig, szótlanul. Végre megszólalt : — Ez itt marad nálam. Megpróbálom kieszközölni, hogy -dolgozhassék. Csak legyen türelemmel. Aztán megint hivatalnok-sróf lett az igazságszolgáltatás gépezetében : De az új gittet nehogy kiszedje, mert ezt kénytelen lennék a kincstár szándékos megkárosításának minősíteni I * Legyek türelemmel I Meddig ? Hetek, hónapok telhetnek el, amíg a fölterjesztés megjárja a hivatalos utat. Mit tegyek addig ? Ha le tudnám írni azt a kínt, amit ott éreztem az új, friss gitt előtt ! Ujjam alatt e teremtés lehetősége és nem szabad hozzányúlnom. Ott van az eszem el-