Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sziklay Ferenc: A kenyér

S z i k

la y Ferenc A Éhes vagyok ! Hiába panaszkodom, hogy kevés nekem az étel, mert nagyétkű vagyok, nem segítenek rajtam. Hatalmas acél-izomzatom megpetyhüdt, lábam reszket, ha az egy órás napi séta után feljövök a lépcsőn. És ha fáradtan végig nyúlok az ágyon, forog velem a világ. Miért ítéltek a kiszabott két évvel halálra ? Mit tettem én ? Művész vagyok. Kellett valaki, aki mintám legyen, hogy a szépet kőbe véssem utána az emberek számára. ő volt. Megmintáztam. Nem őt, csak ő utána. Mindent, — a Kacagást, — az Élet örömöt, ha jó kedvű volt. De a Démont is, a Bánatot is, ha szeszélyeskedett, vagy szomorkodott. Milyen színes volt a teste ! Csupa élet ! Nem, maga a sok színű Élet ! Nekem ? A művészetem forrása, az ihletőm, a múzsám. Belőle áradt rajtam keresztül az egész világ számára az élet értelme. És elvették tőlem. Egy kiállításon valami perverz amerikai beleszeretett a szoborba. Nem a szép kellett neki, az eszme, de a test, a kéj, amit beleképzelt a jSzerelem" szobrán át a modelljébe. Kikutatta, ki volt a modell és elvette. Megvette ! Pénzen. Egyszer eljött még, amikor rendesen állni szokott nekem, de nem akart levetkőzni. Azt mondta, hogy szégyeli magát. Hiába beszéltem neki, hogy nem őt mintázom, de a gondolatot, melyet a testébe képzelek, buta volt, nem értette meg. Kérleltem, könyörögtem, nem használt. Elment. Másnap a Szalonba hívtak, hogy vevő jött a „Szerelemre". Csodálkoztam rajta, mert úgy szerettem ezt a szobromat, hogy eszem ágában sem volt eladni. Valami súgta •lőre, hogy csak a vetélytársam lehet. Az volt. Volt olyan