Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Tamás Lajos

T a m á 9 Lajos thitita~ Középen áll, Isten és ember között. A szíve fáj, A szíve vérrel átütött. Nem dombot lát, hanem hegyeket. A magban is Széllel dacoló tölgyeket. A béke mögött a kifent kést. Siratja a Zsendülő, pazar vetést. Ha imádkozik az emberért, Mellét veri Maga és mások vétkeért. Otthona nincs. Mondják : haszontalan. A lába itt, a Keze ott s a feje a magasban van. Ki érti őt ? Talán a kő, a csillagok. Ha szeretik, Nem szeretik benne a nagyot. Középen áll és érez, lát, beszél. Nem érte élnek, De neki kell élni ezrekér'.