Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Szenes Erzsi

169 &mííked~ A kertekben és ligetekben százféle színben zsúfoltan pompáztak amerre csak néztem, s szobámban is a karcsú kristály vázákban hosszúszárú tulipánok nyíltak, mikor megsebezted a szívem, s ahányféle színűek voltak, sárgák, lilák vagy hófehérek, valamennyien menten vérvörössé váltak, s a hosszú úton, melyen utánad hiába mentem, visszakísértek, s azóta is kísérnek, hogy magamra maradtam, alva és ébren, s álmomban mindig újra kinyílnak és újra látlak Téged, s a kerteket is és a messzi várost, ahonnan őket magammal hoztam, ha rád gondolok, rájuk emlékszem. Még a műtőasztalon is hozzám hajoltak míg a perceket számoltam s mint tulipánmezőn jártam az ingoványom S ha majd egyszer elültetik szívem s vérem nem festi meg többé a szirmokat egyetlen fekete tulipán tör majd át a síron őrizni emléked.