Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Vers és műfordítás - Szenes Erzsi

Szenes Erzsi J&gÂegqzk Míg odafenn feküdtem Davosban a jégbegyek között, s a szívem félelmében nyöszörgött, vonított, mint hűséges eb haldokló gazdája ajtaja előtt, egyszerre eszembejutott, hogy meg nem halhatok. Mivel menjek én innen el, hisz egyenként még a virágokat sem ismerem, melyektől tarkáll a rét, s megbontják az erdők egyhangú zöldjét, s őt hirdetik ki ott van a magasban. Elébe hogyan kerüljek, ha e földi tájakról még egy kis csokrot sem vihetek ? S akkor résztvevőn hozzám jöttek az ösmerős kerti virágok az orgonák, violák, lila akácok, s a többiek is valamennyien, s illatukon mint könnyű hintón szálltam az ég felé, s áldozatul, hogy itt maradhassak még, egy enciánt s egy estikét tettem a lábai elé.