Szlovenszkói magyar írók antológiája 1-4. kötet (Nyitra, Híd, 1936-1937)

Novella és essay - Sellyei József: Tizenhat liba pásztora

166 Nagyon zavart lett a lány. Hogyan mondaná ľ Hiszen ő vasárnap se fogja kimondani, pedig megcsillanó szemei, ringó mellei és az egész élete azt kiabálja. Szólt Bali : — No jó. Hát vasárnap. Isten veled, Zsuzsika. — Isten veled — rebegte ő is. Elment a kocsi. A lány csak állt, mint akkorig. Nagyon rajta ült a parasztvolta. Holtbizonyosan tudta, hogy vasárnap se fogja megmondani Balinak, amit akar, de mégis, tovább is keresni fogja a találkozásokat, hogy egyszercsak, szó nélkül is megértse a legény. Végül megmozdult. Elment a libái felé. Már sütött a tarló. Dübörgő erővel volt jelen a nyári nap. A faluban cséplőgépek búgtak. Némelyik szérűn aszta got raktak. Az úton behordó szekerek dübörögtek. Élt az élet az egész tájakon. Terepe volt a tarlón a jövőnek is. Akkor is és mindig.